A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.

A világon 537 millió felnőtt (20–79 éves) él cukorbetegségben. Ez a szám az előrejelzések szerint 2030-ra 643 millióra, 2045-re pedig 783 millióra emelkedik. A cukorbetegség 6,7 millió halálesetért volt felelős 2021-ben. Cukorbetegség miatt 5 másodpercenként hal meg egy beteg. A cukorbetegség ekkor legalább 966 milliárd dollárnyi egészségügyi kiadást okozott – ez 316%-os növekedés az elmúlt 15 évben.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

Egy nem specifikus biomarker, a procalcitonin szérumszintjének növekedése jó kórjelzője a súlyos bakteriális tüdőgyulladás jelenlétének kórházi kezelés során. Klinikai vizsgálatokban a procalcitonin szintje pozitív korrelációt mutatott a bakteriális pneumónia súlyosságával Covid-19-fertőzésben szenvedő betegek esetében.

A gyulladásos reumatológiai és autoimmun kórképekben a szemészeti manifesztációk meglehetősen gyakoriak, ez pedig a szemészek és a reumatológus-klinikai immunológusok együttműködését teszi szükségessé.

A Covid-19 betegség lefolyásáról és az egyes gyógyszerek alkalmazhatóságáról Szekanecz Zoltán és Constantin Tamás készített összefoglalót az mta.hu-nak.

Egy arthritis psoriaticában szenvedő betegeken végzett vizsgálat szerint nem mutatható ki rákkeltő hatás a betegség kezelésére alkalmazott TNF-gátlóknál, írja a PharmaOnline.

A psoriasis kezelési lehetőségei az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak. A célzott biológiai terápiákkal ma már a betegek túlnyomó része csaknem teljesen tünetmentesíthető.

A TNF-alfa-gátlók és az immunmodulátor szerek, amelyeket egyre gyakrabban alkalmaznak az IBD kezelésére, növelik a fertőzéses szövődmények kockázatát. Amerikai szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy a két gyógyszercsoport más szerekkel, illetve egymással való kombinálása esetén hogyan változik a rizikó.

Akkor a leggazdaságosabb a kezelés, ha az első évben hatékony, és tulajdonképpen mindegy, hogy milyen gyógyszerrel sikerül elérni a remissziót. Ha orvosilag indokoltak, az olcsóbb hatóanyagok természetesen gazdaságossági szempontból is megállják a helyüket. Hogyan alakul a költséghatékonyság az IBD hosszú fennállása alatt?